Vékony Viktória | 2011. december 12. 12:02 | megtekintve: 317
Az év minden napján rohanunk, tanulunk, dolgozunk, és nagyon kevés időnk jut arra, hogy igazán szeretteinkkel legyünk. A karácsonynak pedig éppen erről kellene szólnia. E helyett mindenki ideges, vajon időben rátalál-e a megfelelő ajándékra, megtalálja-e a legszebb, legtökéletesebb fenyőt, megvett-e minden hozzávalót az ünnepi vacsorához.Felkerülnek a fákra, kandeláberekre az égősorok. Lassan megjelennek az üzletek polcain a csoki mikulások, szaloncukrok, karácsonyfadíszek. Az utcákon bekapcsolják a díszkivilágítást, a főtéren felállítják Mindenki karácsonyfáját, s felcsendülnek a harangjátékból a már jól ismert ünnepi dallamok.
A feldíszített kirakatok ötletes ajándéktárgyakkal csalogatják a vásárlókat, ők pedig ajándékokat keresnek szeretteiknek. Persze lehetnek köztük olyanok is, akik még csak találgatnak, mit vegyenek, mi az, aminek a másik a leginkább örülne. S majd az utolsó pillanatokban indulnak bevásárló-körútra.
Az év minden napján rohanunk, tanulunk, dolgozunk, és nagyon kevés időnk jut arra, hogy igazán szeretteinkkel legyünk. A karácsonynak pedig éppen erről kellene szólnia. E helyett mindenki ideges, vajon időben rátalál-e a megfelelő ajándékra, megtalálja-e a legszebb, legtökéletesebb fenyőt, megvett-e minden hozzávalót az ünnepi vacsorához. Azon aggódunk, vajon minden úgy sikerül-e, ahogy szeretnénk. Pedig ilyenkor nem ezek a legfontosabbak, hanem amiről már talán – szomorú ezt kimondani – sokan elfelejtkeztek: a szeretet, az élet és a boldogság nyitánya; a legfontosabb, hogy együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Együtt készülünk az adventi időszakban, a várakozás időszakában.
S amikor az utolsó gyertyát is meggyújtottuk, tudjuk, közeleg Jézus születésének ünnepe. Ilyenkor minden meghitt és békés, mi magunk is kicsit lelassítunk, elfelejtkezünk a hétköznapi gondjainkról, átadva magunkat az ünnepi hangulatnak. Csendes téli estén, kinézve a jégvirágos ablakon a hófödte tájra, kedvünk támadhat egy kellemes sétára, hallgatni a nemrég lehullott hó ropogását a talpunk alatt, s közben végignézni a kivilágított, feldíszített utcákon. Ha minden elénk táruló képet mélyen a szívünkbe zártunk, lábunk nyomát hátrahagyva visszatérünk az otthon melegébe. Kellemesen elfáradva huppanunk le kényelmes fotelunkba, forró teát iszogatva lassan átmelegedve, halk zenét hallgatva együtt felidézzük korábbi karácsonyaink legszebbjeit.
Majd előkerülnek a gondosan őrzött karácsonyfadíszek. Sokfélék, akad köztük matt és fényesen csillogó, gömbölyű és szögletes, kisharang és télapó. Mind közül a legszebb az angyal, amely akkor foglalja el méltó helyét a sudár örökzöld csúcsán, mikor már az összes „társa” megtalálta a számára legmegfelelőbb ágat. Amikor ezzel elkészültünk, megcsodáljuk, milyen büszkén áll a szoba közepén, mintha tudná, hogy ha csak egy kis időre is, de most mindenki őt csodálja. Illata belengi a lakást, keveredve a frissen sült hal és bejgli illatával.
Van a karácsonyban valami titokzatos. S hogy mi az: lehet, sosem tudjuk meg. De talán éppen ettől válik varázslatossá.
*
A képen Égerházi Imre festőművész Téli erdélyi táj című olajképe.
