Harmati Edina | 2011. november 28. 16:08 | megtekintve: 326
Eddig az ország tizenöt kiállítóterében – szakrális helyszíneken is, legutóbb Debrecenben, a Füredi úti református templomban – tekinthették meg a művészet barátai Turcsányi Béla festő- és Juha Richárd szobrászművész Szabó Magdáról készült portréit.Szabó Magda: az író, a költő, a műfordító. A nő, a barát, a feleség, az ember. Életében számtalan szerepet, arcot hordott a szívében s a lelkében. Csodálatra méltó volt ő, bája, empatikus képessége, amellyel az emberekhez közeledett íróként, magánemberként, a halála után is élővé tette őt.
Turcsányi Béla festő- és Juha Richárd szobrászművész Szabó Magda arcait, jellegzetes mozdulatait vitte vászonra, illetve öntötte szoborformába. A két művész Szabó Magda halála után egy évvel döntött úgy: az írónőről lelkükben, gondolataikban élő képet megosztják a nagyközönséggel is, s így az emlékezés nem csupán a múltba réved: velünk élhet a jelenben, tekintve egyszersmind a jövőbe. Hiszen akárcsak egy regény, s a benne megbújó betűtenger, úgy a festmény és a szobor is beszél, hozzánk, értünk szól. Egységesít és közösséget teremt a festőecset vonása és a szoborban hagyott minden vésésnyom. Ahogy az irodalom, úgy a képzőművészet is családdá egyesíti az embereket, vagy éppen szorosabbra fűzi a családi kötelékeket: Turcsányi Bélát és Juha Richárdot nemcsak alkotó pályájuk köti össze, hanem dr. Juha Enikő művészettörténész által a rokoni szálak is. Ahogy maga Szabó Magda írta egyszer: „Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű" – s igaz ez Enikőre is, aki a kiállítás-sorozat – az ő szavaival élve – ötletadója, szülője volt.
Az Aranybika Szállóban, 2008-ban volt a tárlat ősbemutatója, s akkora sikere volt, hogy országjáró kiállítássá növekedett. Az állomások kialakításában a művészek dr. Szurmainé Silkó Máriától, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közművelődési főosztályának vezetőjétől, a Szabó Magda Alapítvány kuratóriumi elnökétől kaptak segítséget.
Idén már tizenötödik állomásán jár a vándorkiállítás – szakrális helyszínen is bemutatták, így legutóbb Debrecenben, a Füredi úti református templomban lehetett megtekinteni. Korábban jártak a művek többek között a fővárosban, illetve Tégláson, Földesen, Sárospatakon, Nyírbátorban, Szentmártonkátán, Alsónémediben, Pusztadoboson.
Turcsányi Béla mindig is érdeklődött Szabó Magda személye, szellemisége iránt. A holtig haza írónője mindhármukat meghívta kerepesi otthonának titkos falai közé, a művészek előtt felfedve a külvilág elől addig rejtett arcát. Magda néni otthonában úgy mutatkozott az ecset és a véső mesterei előtt, ahogy csak kevesen ismerhették őt: „mindig nagyon elegánsan, kisminkelve lépett a pódium elé, de előfordult, hogy velünk leengedett hajjal beszélgetett, úgy ahogy más nem láthatta".
S élete végén már foglalkoztatta a halál gondolata, az elmúlás félelmetes de egyben megnyugvó pillanata, melynek regényeiben is hangot adott élete során. Mint az írónő sorai tanúsítják: „Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig. Az ember az ő élete folyamán sokszor érzi úgy, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már. A végleges, a záró meglepően könnyen lezajlik majd. Mosolyogva halsz meg. Utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat Tőled."
„Kérdezte is, hogy vajon megéli-e a 90. születésnapját. Én mondtam neki: ugyan már Magda néni, persze. Erre azt válaszolta: hát kislányom csak éljem meg..." – emlékezik vissza a beszélgetésekre Juha Enikő. A sors tintájának ecsetvonását talán már megsejtette ekkor: nem sokkal később, két hónap múlva meghalt. Lehet, hogy megérzett valamit.
S talán Turcsányi Béla is jelet kapott az élettől akkor, amikor Szabó Magda portréfestményeinek megvalósítását magára vállalta: „érdekes volt, hogy Magda néni október 5-én született és november 19-án halt meg. Az én édesanyám is október 5-én született. Ezek talán sorsszerűségek".
Az emlékezés színhelye a lélek, miképp a kiállítóterem is, ha fel- és megidéznek az alkotások.
S a művész a szoborkompozíciókba önmagából is beleépít darabokat, gondolatokat, rezdüléseket.
Juha Richárdot nemcsak Szabó Magda személyisége, hanem írói nagysága, Abigél című regényének példaszerű, szép nyelvezete is magával ragadta, s láthatatlan segítőtársa, aki kezét fogta az alkotás közben, talán maga az írónő volt.
Az alkotás a művész számára az élet, az élet a művészet számára a legfontosabb alkotóelem: abból táplálkozik, általa s vele együtt lélegzik. A kultúra, a nemesen és szenvedéllyel létrehozott alkotás sohasem öncélú, sosem az alkotóért, hanem a befogadóért létezik, s általa nyer örökkévalóságot.
Turcsányi Béla és Juha Richárd a finom ecsetvonások élethű színeivel és a szoboralakzatok életesen plasztikus formáival, az alkotásoknak a szívdobbanások hatását keltő érzékeny mívességével úgy örökítik meg Szabó Magdát, mintha szobája bensőséges falai között fogadná a látogatót.
A képeken az írónőt látjuk, egyúttal a barátot, a nőt, a hűséges társat is. Szobotka Tibor hűen szerető társát, az örökfiatal és fiatalon is bölcs íróóriást, akinek színes személyisége egész életében tündökölt, s lelki rezdülései a festményeken sem tompulnak el.
Megfesteni a megfesthetetlent, megformálni a megformálhatatlant – a két művész hivatása összekapcsolódik Szabó Magda írói ars poeticájával is: ő regényeiben lelkének s a gondolatainknak elmondhatatlan mélységét és valóját tárta elénk, megfogalmazta a megfogalmazhatatlant, szavakba öntötte a szavakkal talán a legnehezebben elmondhatót, a szeretetet, a hűséget, a baráti bajtársiasságot, a fájdalmas bánatot és a tündöklő boldogságot.A holtig haza írónője a két művész munkáiban – is – továbbél. Lelki valójából ők is mentettek meg számunkra csillagmozaikokat, színekkel takarva el a halál megmásíthatatlan tényét, szoborrá formálva a mindannyiunk gondolatában létező Szabó Magda-képet.
A képeken Turcsányi Béla festményarcképei Szabó Magdáról – az egyiken az írónő és Szobotka Tibor kettős portréja – és Juha Richárd Szabó Magda-szobra, illetve a rejtett önarckép: az Abigél hősnője, Vitai Georgina láthatók
