Erdei Krisztina | 2012. január 01. 13:14 | megtekintve: 98
Mindig telt ház fogadja a nagydumásokat, a stand up comedy hazai legjobbjait Debrecenben, a Lovardában. A nevetésre vágyókat még az sem zavarja, ha már nem jut nekik hely csak a lépcsőn. A hangulat így is mindig a lehető legjobb. Előadás után a Debrecenből indult, Karinthy-gyűrűvel kitüntetett Hadházi Lászlót szólítottuk meg.Úgy tudom, több felsőfokú intézményben is kipróbáltad magad, mégsem fejezted be egyiket sem. Mi ennek az oka?
Mondhatni, nem voltunk egymáshoz valók. Talán nem voltak elég rugalmasak velem...
Több szerepkörben is kipróbáltad már magad. Mint rádiós műsorvezető, aztán színészként is láthattunk, most pedig, mint humorista járod az országot. Mégis melyikben érzed a legjobban magad?
Hát természetesen ebben. Ezt már elég régóta csinálom, csak közben voltak kitérők, állomások. Bár a rádiózást csaknem tíz évig műveltem.
Idén meg is kaptad a Karinthy-gyűrűt, amelyet 1975 óta minden évben, Karinthy Frigyes születésének évfordulója (június 24.) alkalmával ítél oda a közrádió a Rádiókabaré kimagasló szerzőjének, illetve előadójának. Hogyan élted meg ezt a kitüntetést?
Remekül sikerült maga az ünnepség is, mivel a kollégák rendkívül kedvesek voltak, még egy kis műsorral is készültek, úgyhogy nagyon vidám és izgalmas volt maga a rendezvény. S természetesen nagy elismerés a Karinthy-gyűrű, nagyon örültem ennek a megtiszteltetésnek.
Debrecenben nagy közönségkedvenc vagy. Talán azért, mert magad is debreceni vagy, mondhatni, hazajársz a Lovardába. Milyen érzés számodra itt fellépni?
A Lovarda nekünk a humor fellegvára, mivel ez a legnagyobb hely, ahol játszunk, és ugye, itt van a legnagyobb számú közönség, úgyhogy ez egészen más kategória, mint a többi helyszín. Szabályosan stadionérzése van az embernek, ahogy végighömpölyög a nevetés. De nekem már inkább tényleg, ilyen „hazajövök-érzésem” van, hiszen majdhogynem családias a hangulat, attól függetlenül, hogy ennyire sokan vannak.
Több könyved is megjelent, ezekben társszerzőként vállaltál szerepet. Tervezel-e újabb kiadványt? Jelenleg filmsorozatot írunk.
A kezdetektől tagja vagy a Dumaszínháznak. Azóta tűntek fel újabb arcok is, közülük nem feltétlen tudott mindenki megmaradni a szakmában. Te mivel tudsz hozzájárulni a segítésükhöz?
Van egy ember, akinek konkrétan ez a feladata, Litkai Gergely, aki életre hívta a Dumaszínházat, Ő a tehetséggondozást nagyon fontosnak tartja, így folyamatosan figyeli és segíti azokat, akik feltűnnek és eredetiek, és ha egy apró kis lángot is lát, mondhatni, Ő már „rakja is rá a fát”, segít.
A rajongókkal milyen a viszonyod? Mennyire vagy közvetlen?
Őszintén szólva a munkánknak ez a része nekem egy kicsit terhes. Mert miután lelépek a színpadról, és indulok hazafelé, onnantól már magánember vagyok, nem humorista. Tehát én inkább a produkcióorientált megjelenésben hiszek, többek között ezért nem is szerepelünk például a bulvársajtóban, hiszen nem ott a helyünk, hanem a színpadon. És majd a közönség ez alapján eldönti, hogy szeret-e vagy sem.
A fellépéseken és a televízióban is sokat hallani tőled történeteket, melynek főszereplői a barátok és a család. Hogyan viszonyulnak ők ehhez? Mit szólnak hozzá, ha elhangzik egy-egy történet róluk?
Szerintem örülnek neki. Nem hiszem azt, hogy ezek bántóak volnának. A barátok, akikről talán kicsit kellemetlenebb történeteket is szoktam mesélni, egyáltalán nem haragszanak...
