Barna Hajnalka | 2011. december 13. 10:42 | megtekintve: 227
A Lucázást a köszöntő szokások közé soroljuk, hagyománya mára már kezd a feledés homályába veszni.Luca napja december 13. Az 1582-es naptárreform előtt ez volt az év legrövidebb napja, s a parasztok innen kezdték el számolni a nappalok hosszabbodását. Napjaink gyermekei vajmi keveset tudnak az egykor népszerű szokásról.
A Luca-napi legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer beteg lett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott. Ennek hatására úgy határozott, Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja, miután meggyógyult, nem fogadta el lánya döntését, és pogány vőlegényhez kényszerítette a lányt, ami azt jelentette, hogy pogány bálványokat kellett volna imádnia. Mivel Lúcia ellenállt, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak előtte. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.
A Luca-napi hagyományok közül a legnépszerűbb a Luca-búza keltetése volt. Ilyenkor a falvakban az asszonyok búzaszemeket csiráztattak a kemence melegénél, ezek karácsonyra zöldültek ki, s így következtettek az eljövendő évi termésre. A régi hagyományoknak megfelelően kuruzslásra is használták a kizöldült szemeket. Ha beteg volt egy állat, megetették vele, így remélve, hogy az hamarosan felgyógyul.
Ez a szokás később kapcsolódni kezdett a keresztény liturgiához, s a Luca-búza az ünnepi asztalra vagy a karácsonyi oltárra került. Akadtak olyan vidékek, ahol kék szalaggal díszítették, köréje gyertyákat helyeztek. A gyertya fénye jelképezte a Megváltó érkezését, a zöld az adventi remény beteljesülését, míg a búza Jézust.
Az ősi hitvilág szerint ezen a napon a lányoknak, asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, hiszen úgy hitték, ha ezt teszik, súlyosan megbűnhődnek érte.
A Dél-Dunántúlon élt az a szokás, hogy Luca napján még mielőtt teljesen felkelt volna a nap, a kisebb fiúk egy idősebb legény vezetésével elindultak kotyolni vagy palázolni. Magukkal vittek fadarabokat, vagy lopott szalmát, és házról házra leterítettek a földre, ezen mondták el köszöntőjüket. Ilyenkor mondókákat szavaltak, melyekben bő termést és bő állatszaporulatot kívántak. Ez a fajta hagyomány még hitt a kimondott szó erejében.
A háziasszony feladata volt, hogy lefröcskölje vízzel a gyermekeket, valamint az, hogy kukoricával öntse le őket, a vizet és a kukoricát később megitatta-megetette a tyúkokkal, libákkal.
Erre utal a köszöntő első sora: „Kity-koty-kity-koty”. Innen származik a kotyolás kifejezés is.
Miután elmondták a köszöntőt, a gazdaasszony kolbászt, kalácsot adott a gyermekeknek.
A Lucázás ősi hiedelmen alapuló nap volt, a misztikumé volt a főszerep. A Luca-nap a termékenységvarázslatok napja is. Ilyenkor a Luca-asszonynak öltözött alak vezette a lucázás és rítusokat adtak elő. Megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jobban tojjanak.
Szokás volt még a Luca-kalendárium készítése is. Ez azt jelentette, hogy az emberek Luca-napjától kezdődően 12 napon át figyelték meg az időjárást, az első nap az első hónapot, a második a másodikat, jelentette és így tovább. Amilyen időjárás volt az adott hónaphoz tartozó napon, olyannak jósolták az eljövendő év hónapjainak időjárását.
A legnevezetesebb népi szokás a Luca székének faragása. Ez egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag alakú szék. Ezt az alakot nevezték boszorkányszögnek. Úgy tartották, hogy Luca-napjától kezdve minden nap kell rajta faragni egy kicsit, s csak karácsonyra szabad elkészülni vele. Többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenye-, fenyő-, cser- és rózsafából. Segítségével a tulajdonosa fel tudta ismerni, hogy ki a boszorkány a faluban. A hiedelem szerint, aki magával vitte ezt a széket az éjféli misére meglátta ki a boszorkány, mivel az ilyenkor szarvat hordott. A leleplezés után azonban gyorsan kellett haza szaladnia, különben széttépték a boszorkányok. Az úton végig mákot kellett szórnia, mert a boszorkányok azt kénytelenek voltak felszedni, így meg tudott menekülni az illető. A hazatérés utána a Luca-széket azonnal el kellett égetni.
Akadnak különböző szerelmi kuruzslások, jóslások is szép számmal, ezek vidékenként változnak. A Luca-nap és a hozzá tartozó hiedelmek lényege tehát a termékenység, az élet egy fajta előhívása, bebiztosítása. S ha belegondolunk a korabeli emberek életvitelébe, ez teljesen logikus.
