Kovács Margit Anita | 2012. február 20. 14:42 | megtekintve: 181
Egyre többen döntenek úgy: a szívhez vezető utat a billentyűzeten keresztül próbálják megtalálni. A kapcsolatok a világhálón szövődnek, mellőzve a gyertyafényt, a személyes találkozás varázsát.Tegyük fel magunkban a kérdést: mi az oka annak, hogy társkereső portálokon kutatjuk a szerelmet? Sokan azért választják az online párkeresőket, mert önbizalomhiányuk van, kihasználva a távolságot: bátrabbak, könnyebben nyílnak meg. Néhányan időhiányra hivatkoznak, fáradtan hazaérve a munkából egyszerűbb a számítógép előtt megteremteni a randihangulatot. Mások épp csalódásaik miatt kezdenek válogatásba,
valójában – újabb sérelmektől félve – elszigetelik magukat a külvilág valódi érintkezéseitől. Valaki, kalandokért lelkesedve, ellaposodott házasságából remél kiutat. A magányosak pedig az egyedüllétből fakadó kellemetlenségeket kívánják enyhíteni.
Tiszta lappal indulunk, senki sem ismer. Egy egyszerű regisztráció, egy megnyerő fénykép, pár figyelemfelkeltő sor, mindenki a legjobb oldalát akarja megmutatni. A szimpátia kialakítása nagyon fontos, hiszen ez az első lépés a beszélgetéshez. A partnerek előtt lévő fal mögé sajnos nem mindig láthatunk. A fő kérdés: az ember valójában meg tudja tartani őszinteségét, vagy az adott személyhez viszonyulva játszik szerepet? A konstruált személyiség bármikor új profilt alkothat magának, bármikor új hazugságba burkolózhat. Érhetnek minket meglepetések, ám csalódások is. Egy tényleges találkozáskor előfordulhat, hogy a sportosnak mondott, fiatalos 40-es a valóságban kopaszodó öregúr, aki a súlyzók helyett legfeljebb a botját emelgeti. A konyhatündérként beállított nő csupán dühkitöréseinek levezetésére használja a sodrófát. Ne
feledjük: legyünk óvatosak. Nem mindegy, hogy kinek a kezébe adjuk a virtuális rózsát!
