Siteri Gergő | 2011. október 13. 12:30 | megtekintve: 312
Telnek a napok, hónapok és évek. Egyre több család kerül a megélhetés kiapadt folyójának medrébe.Nehéz megélni a mai világban, bizonytalan szálakon lógunk, döcögős és a bizalomtól feltöltetlen alapokra építünk. Mi mást tehetnénk? Sodródunk az árral. Minden ember teljes erejével azon küszködik, hogy az áradatban lévő nagyobb szikladarabokat elkerüljék. A Hajdú-Bihar megyei családszolgálatát bízták meg azzal, hogy ezeknek az embereknek segítsenek és kiutat találjanak a kiapadt folyó medréből. Felkerestem a családsegítő és gyermekjóléti központot, ahol Kapusz Adél szociális munkás válaszolt kérdéseimre.
Mikor hallott először a Családsegítő Központról?
1998-ban eladóként dolgoztam a boltunkban, de váltás előtt álltunk, így állás lehetőségek után kezdtem nézni. Egy rokonomtól hallottam a Családsegítő Szolgálatról, akkor még így nevezték. A rendszerváltás után teljesen átalakult a szociális rendszer, törvény szabályozta, hogy létre kell hozni minden Önkormányzatnak Családsegítő Szolgálatokat. Itt Debrecenben 1992. szeptember 1-én alakult meg, a belvárosban kapott helyet az intézmény a Mester u. 1. szám alatt.
Hogyan került a Szolgálathoz dolgozni?
1999. március elején hallottam, hogy felvétel van, így beadtam a pályázatomat. 1999. április 1-től itt dolgozom, mint családgondozó.
Mivel foglalkoznak a családgondozók?
Két csoport működik az intézményben: az egyik a családsegítő, a másik a gyermekjóléti csoport. A gyermekjóléti csoport családgondozói a gyermekekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak, iskolai hiányzás, családi kapcsolatok, családon belüli konfliktusok, bántalmazás és elhanyagolás. A családsegítő csoportomhoz – ahol én is dolgozom – a 18-ik életévüket betöltött felnőtt lakosság tartozik, ezen belül vannak még team-ek, ahol az ügyfelekkel foglalkozunk. Ilyen az RSZS-team, az adósságkezelő team és a klasszikus családgondozás.
Ön melyik team-ben dolgozol és mivel foglalkozik konkrétan?
Én az adósságkezelői team-ben dolgozom. Közüzemi hátralékot felhalmozó ügyfelekkel foglalkozom. Ezt a programot 2003-ban kezdtük el az intézményben. Ez egy országos, szociális törvény alapján működő program azok számára, akik lakhatási nehézségekkel küszködnek.
Hogyan lehet ennyi nehéz sorsú embert hallgatni nap, mint nap?
Nem könnyű. A mi szakmánkban a szakemberek a saját személyiségükkel dolgoznak. Persze itt is, mint mindenhol, vannak olyan szakemberek, akik nem érzik hivatásuknak azt, amivel foglalkoznak. Fontos az élettapasztalat, önismeret, önkontroll, kitartás, emberismeret, pszichológia, empátia, szociális érzékenység és még folytathatnám. Mivel mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint akikkel foglalkozunk, nekünk is vannak problémáink. Természetesen ezt a problémát „otthon kell hagyni”, mert csak úgy lehet segíteni. A legfontosabb szabály, hogy az ügyfél problémája nem az én problémám. Kívülről kell szemlélni a dolgokat, csak akkor hatékony a segítségnyújtás.
Önnek ki segít a problémák megoldásában, vagy ha a munkahelyén nem sikerül megoldani egy ügyet?
Ez egy jó kérdés. A munkahelyen heti egy alkalommal esetmegbeszélő foglakozást tartanak a pszichológusok, a nehezebb eseteket elmondva kapunk esetleg választ, hogy hogyan tovább, ha elakadunk. Ezek a megbeszélések hasznosak mindenki számára, sokat tanulunk belőle. A magánéleti problémámat megpróbálom magam megoldani, persze kisebb-nagyobb sikerrel.
A médiában foglalkoznak a szociális rendszer átalakításának lehetőségével. Ön mit gondol erről?
Már hallottunk róla, tájékoztattak is minket erről. Elméletben nem rossz, de majd a gyakorlat fogja igazolni az elképzeléseket. 2012-től 2016-ig szeretnék a programot megvalósítani. Nagyon várjuk a fejleményeket.
A rovatvezető kép Piskóty Teréz felvétele.
