Ménes Henriett | 2011. november 14. 15:59 | megtekintve: 232
Exkluzív interjú Duray Miklós szlovákiai magyar íróval, politikussal.Koltay Gábor filmrendező új, A szabadság ára című dokumentumfilmjének központjában Duray Miklós szlovákiai magyar politikus, közíró személye áll. Az alkotás a felvidéki magyarság életéről, sorsáról, megpróbáltatásairól szól. Az írót a szlovákiai magyarság jelen helyzetéről is kérdeztük.
Mi volt „A szabadság ára” elkészülésének előzménye?
Amikor Koltay Gábor Trianonról készítette filmjét, a 14 részes sorozatot, sok órányi felvételt forgatott velem.
Eközben fogalmazódott meg a gondolat: mindarról, amiről beszélek, külön filmben kellene szólni. A munkásságom és a könyveim révén Koltay Gábor már régebben megismerkedett velem. Többet tudott rólam, mint én őróla. Az első elképzelés az volt: játékfilm készüljön, színészekkel, előre megírt, feszes forgatókönyvvel. Ez sajnos nem sikerült, mert a forgatókönyvíró közben elhunyt. A rendező egy-két évet még várt, majd döntött: készítsünk dokumentumfilmszerű mozifilmet. Az előkészületek 2008-ban elkezdődtek, 2009-ben leforgattuk a filmet. 2010. júliusában egy próbavetítés volt róla: a rendező születésnapi ajándéknak szánta, 65. évemre.
Miért nem vetítették tovább a filmet?
Kiderült, újra kell vágni, emiatt újabb utómunkálatok következtek, mire elkészült a mostani változat. Majdnem egy évig dobozban hevert, de jó is ez így, mivel akkor még hivatásos politikus voltam, és bárki félreérthette volna a helyzetet, esetleg azt gondolva, kampányfilmet csináltattam magamnak. Ma ezt nem vethetik a szememre, mivel kiléptem a hivatásos politikából.
Kik a megszólalók a filmben?
Munkatársaimmal válogattuk össze őket azért, hogy minél több vélemény hangozzék el. A válogatás egyetlen szempontja az volt, hogy beavatottak szóljanak hozzá, mindazt, amit én elmondok, ők kiegészítsék.
Mi a véleménye: a rendszerváltozás folyamán mennyire változott a felvidéki magyarok helyzete?
Változott, hisz a rendszerváltozás ezt természetesen hozta magával. Annyiban mindenképpen változott, hogy a kommunista rendszer megbukott, és az egypárti elnyomás megszűnt. Az ember a véleményéért nem kerülhet börtönbe, de polgárjogi pert indíthatnak ellene, ami lehet akár súlyosabb teher is, mint a börtön, hiszen egy célzott ítélettel akár koldusbotra is juthat az ember. Ezentúl nem biztos, hogy a többi változás pozitív, de ez nem csak a felvidéki magyarokra vonatkozik, Magyarországon is érezhető: az emberek létkörülményei nem igazán javultak úgy, hogy megelégedettségük növekedett volna. Ez nem azzal függ össze, hogy az emberek általában elégedetlenek, hisz a fejlődés egyik mozgatórugója az elégedetlenség, de ezúttal az emberek okkal azok. Szerintem ez abból származik: a gazdasági viszonyok a piacgazdaságra való átváltással egyrészt egészségesebbé váltak, mert növekedett a szabadság foka, ám megnőtt a kiszolgáltatottság foka is, mert a rendszerváltozás kezdetén, amikor még nem következett be az átállás, ami hosszú folyamat, azonnal ránk telepedett a tőke versenyszelleme. Csak azok tudtak e helyzetnek megfelelni, akik a kommunista rendszerben loptak (a kivétel nagyon ritka). Az elégedetlenség fő oka, hogy a gondolkodásunk nem változott meg, rögzült benne a kommunizmus, nem az ideológia, hanem a szisztéma. Az elmúlt húsz évet végignyomozva, kiderülne: a formális változások mögött ott a változatlanság a gondolkodásban. Ez benne él a film üzenetében is, csak nincs egyértelműen kimondva. Az elnyomási szándékok továbbra is megmaradtak. Az ember, aki hatalomra jut, azt hiszi, ő rendelkezik ezzel, és nem tudatosítja, hogy kölcsönbe kapta a néptől, a választópolgártól. Ez a gondolkodásmód csak sokára fog megváltozni. A negyvenéves vándorlás a pusztában nem véletlen, ennyi kell a gondolkodás átalakításához. Két nemzedéknek kell elmúlnia ahhoz, hogy az ember szellemileg is felszabaduljon, és elfelejtse a rabszolgaságot.
Sajnos aki felveszi a magyar állampolgárságot, az elveszíti a szlovákot. Mi erről a véleménye?
Egyelőre ez van érvényben. Ez a jogszabály bosszútörvénynek nevezhető, de nem tökéletes, mert vannak nehezen végrehajtható részei. A Magyar Országgyűlés törvényhozói, amennyiben hallgattak volna ránk, elkerülhető lett volna ez a újabb lélektipró helyzet.
Mi a helyzetük ma a felvidéki magyar iskoláknak?
Az 1980-as években sikerült megmenteni a magyar iskolákat, és szerencsére azóta sem sikerült nekik megszüntetni. Ma is csaknem 300 magyar iskolánk van.
Tudjuk, hogy ön stratéga. Több előadást tartott a területi fejlesztésről. Milyen felvidéki magyar fejlesztési terve van?
Jelenleg ez olyan elméleti kérdés, ami egyszerre valóságossá válhat, ha hozzáadódik a politikai akarat. A szempontok és eszközök fontosak. Néhány előadásom volt közgazdász-konferenciákon, bár nem vagyok közgazdász, hanem geológus (bár a kettő nem áll messze egymástól, főleg a nagy szerkezeteket illetően). Azt kell tudatosítanunk: a felvidéki magyarok által lakott mint egy nyolcezer négyzetkilométernyi térség a gazdaságilag legelmaradottabb területe Szlovákiának. Azzá tették. Ez az államhatár közelsége miatt van, az infrastruktúra fejletlensége, nem-fejlesztése miatt és a tudatos visszafejlesztés okán. E területeket csak a határon átnyúló együttműködés révén lehet valamennyire kiemelni a szegénységből és a nagy munkanélküliségből. Közös projekteket kell megfogalmazni magyarországi vállalkozókkal, közös pályázatokat létrehozni, indítani. Ez nagyon sokrétű feladat. A határ menti területet a határ mindkét oldalán egységes gazdasági térségnek kell tekinteni és humánpolitikailag is hasonlóan kell kezelni.
A film készítése alatt nem tépte fel a sebeket az emlékezés a múltra?
Amit végigéltem, az a fizikai valóság. Abban nem érzelmek voltak, hanem tervek, elképzelések, tevékenység és szervezés. A múlt ott kapcsolódik az érzelmekhez, hogy emberek szerencsétlenedtek el, jutottak tudati és erkölcsi válságba. Igyekeztem soha sem érzelmileg megélni az elmúlt negyven-ötven évet. Noha itt-ott engem is elkapott ennek a hulláma. Az igazi érzelmek akkor csaptak fel, amikor édesapámat elvesztettem, mert annyira elgyengült az üldöztetések miatt, hogy nem bírta tovább fizikailag.
