Szabó Rita | 2011. december 30. 09:23 | megtekintve: 137
Spanyolország híres a vidám és temperamentumos életvitelről, de a sok szórakozás mellett, van olyan dolog is az életükben, amit komolyan vesznek. Ilyen a vallás és a hit.
A spanyol emberek kicsit másképp gyakorolják a vallásukat, mint mi magyarok. Ők a vallásnak is spanyol módra hódolnak.
Erasmus ösztöndíjjal három és fél hónapig éltem Spanyolországban, azon belül egy kis városban Soriában. A Valladolidi egyetem Soria karán angol tárgyakat hallgattam. Ezek mellett viszont az otthoni óráimra is készültem, írtam a beadandókat és az egyéb anyagokat. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha összekötném a kellemest a hasznossal, és kihasználnám a lehetőséget, hogy Spanyolországban vagyok.
Azt hiszem nem gondoltam át teljesen, hogy mibe is fogok bele. Úgy éreztem nagyon sokáig, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Riportot akarok írni a spanyol vallásgyakorlásról, mert itt élek már lassan három hónapja, és nagyon izgat a téma, mivel sok tévhitről hallottam már, a tévében is csupa furcsaságokat láttam ezzel kapcsolatban. Utána akartam járni, hogy vajon mi igaz mindezekből. Igen ám, de ott volt egy aprócska dolog, ami egy kicsit megnehezítette a dolgom. Nem tudok spanyolul csak angolul, és be kell vallanom, hogy az angol tudásom sem mindig stabil. Sok töprengés után, még is úgy gondoltam, hogy nem érdekelnek az akadályok, meg küzdök velük, mert hajt a kíváncsiság. Rájöttem, hogy olyan emberekkel kell beszélnem, akik tudnak angolul és tudnak válaszolni a kérdéseimre, és a segítségemre lesznek. Tudtam, hogy nem lesz sok interjú alanyom, de nem csüggedtem és még így is belevágtam a riport elkészítésébe.
Mindjárt az első ember, aki eszembe jutott, Beatriz Tarancon volt. Ő az én Erasmus koordinátorom és egyben az angol tanárnőm is. Nem is lehetett volna jobb választás. Spanyol és kiválóan beszél angolul. Egyik óra után oda is mentem hozzá, és megkérdeztem, tudna-e segíteni nekem és válaszolna-e a kérdéseimre. Nagyon készséges volt. Kedvesen csak annyit mondott: „persze, gyere velem és beszélgethetünk". Istenem, de jó ötlet volt, hogy a kérdéseket már előre leírtam és megfogalmaztam, így egyből bele is vághattam az információgyűjtésbe. Felmentünk Bea irodájába, ami egy takaros kis tanári iroda volt tele angol könyvekkel és fotókkal, amik Beát és a családját ábrázolták. Szerettem az irodájában lenni, olyan kellemes volt a hangulata, barátságos volt a légkör, teljesen olyan volt, mint maga Bea. Először is az érdekelt, hogy a spanyolok többsége melyik vallást mondja a magáénak. „Igazából a spanyol alkotmány kimondja, hogy az országnak nincs fő vallása, de az emberek nagy része, a katolikus egyház hívőjének tartja magát, köztük jómagam is. Persze vannak más vallást követő emberek is, de a spanyol emberek legtöbbje vagy katolikus, vagy ateista."
Hogyan gyakoroljátok a vallást? A templomba járás itt nagy hagyománynak örvend? – folytattam a kérdezősködést. „Nem mondhatnám, hogy nagy templomba járók lennénk, ha jól informálódtam, akkor úgy tudom, hogy az embereknek több mint a fele, nem is jár templomba, vagy ha igen akkor is csak nagyon ritkán. De mint mindenhol itt is vannak olyanok, akik elszántak és minden vasárnap megtalálhatóak a helyi templomokban. Ami érdekes lehet még számodra, mint idegennek az az, hogy a lelkészek a szent misékbe beépítették a flamenco zenét. Mindenki tudja, hogy az országunk híres a flamecoról, és erre mi büszkék is vagyunk, így hát a miséinket is spanyolosítottuk."
Van esetleg olyan vallás az országban a katolikuson kívül, amit érdemes lenne megemlíteni? – érdeklődtem tovább. „Hogyne, egy olyan vallás van még, amiről érdemes néhány szót ejtenem, ez pedig nem más, mint az iszlám. Ez abból az okból van, hogy mostanság megnövekedett hazánkban történő muszlim bevándorlás, így az iszlám vallás nagyobb teret nyert. A muszlimok száma olyannyira magast, hogy még külön újságot is írnak számukra." Mihelyst elmondta ezt Bea, egyből eszembe jutott, hogy amikor Madridban jártam barátnőmmel, Anettel, mi is láttunk ilyen újságot, és el is töprengtünk azon, hogy miért is van más nyelven? Így már minden érthetőbb lett számomra.
Hirtelen, amikor az órámra pillantottam, láttam, hogy mennyire elrepült már az idő, nem soká kezdődött az órám, és Beát se akartam sokáig feltartani. Sok mindent megtudtam és számos kérdésemre választ kaptam. Büszkeség töltött el, hogy egy másik nyelven képes voltam megszerezni azokat az információkat, amikre szükségem volt.
Volt még a tarsolyomba egy ember, akit faggatni szerettem volna még, a témával kapcsolatban. Nem más, mint az egyik spanyol csoporttársam angolról. Nagyon jól beszélt ő is angolul és reméltem, hogy a segítségemre lesz, ha megkérem. Egy 19 éves lányról van szó, akit Josephina Martineznek hívnak. Jóban voltam Josephinával és kedveltem is. Egy bájos kedves spanyol leányzó, akivel közösen csináltuk mindig a csoportos feladatokat, házi feladatokat és a prezentációkat is. Még aznap mikor Beával is beszéltem, megkerestem óra után Josephinát és elmondtam neki, hogy mire is készülök. Erre csak ennyit mondott: „Szívesen segítek neked, de előtte felkészülök, és utána járok pár dolognak, nehogy kihagyjak valami fontosat. Pénteken suli után találkozzunk a könyvtárban és nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre. Örülök, hogy engem kértél fel, hogy segíthetek benne. Még soha nem csináltak velem interjút, ez lesz az első alkalom."
Miután megbeszéltem Josephinával az interjút, megkönnyebbültem kicsit, úgy éreztem sínen vagyok, hogy mégsem fogott ki rajtam a feladat. Bár bevallom, több időt vett el tőlem, hogy fordítgatnom kellett a kérdéseket és válaszokat is, de ha megakadtam, segítségemre szolgált a szótár és a Google fordító is. Mire, ha nem erre lett kitalálva?
Elérkezett a péntek, addigra már jól felkészültem, új kérdéseket is írtam Josephinának. Már csak az órák végét kellett kivárnom és bele is csaphattam az interjúba. Angol után felbaktattunk a könyvtárba és bele is kezdtem a kérdezgetésbe. Az első kérdésem az volt, nem zavarja-e, hogy a filmekben a spanyol embereket mindig nagyon vallásosnak olykor-olykor babonásnak állítják be, akik mindig előre érzik a gonosz jelenlétét. „Ez vicces, hogy így gondolnak ránk, de nem így van" – kezdte válaszát. „Sok babonánk van, és kétség kívül hiszünk is ezekben, szóval van némi alapja a tévhiteknek, de nem vagyunk látnokok és nincs hetedik érzékünk" Ha már a babonáknál járunk tudnál nekem mondani egyet az érdekesség kedvéért? – lendültem bele a beszélgetésbe. „Oké, úgy is nem soká itt a szilveszter és megosztom veled, hogy mi is a mi népünk szilveszteri babonája" – válaszolta. „A mi hitünk szerint a gyümölcs szerencsét hoz, még pedig a szőlőre esküszünk. Szilveszterkor, pontosan éjfélkor minden gongütésnél bekapunk egy szőlőszemet, és számoljuk azokat, akik elszámolják magukat, azokra szerencsétlenség vár. Ezt olyan komolyan vesszük, hogy még az üzleteink is szilveszter alkalmából tizenkét szőlőszemet tartalmazó csomagokban árulják a gyümölcsöt." Húha, ez aztán tényleg komoly lehet, hogy ha még a boltok is alkalmazkodnak a babonához.
Ezután, a kis történet után, újra visszakanyarodtam a valláshoz, pontosabban a vallási ünnepekhez, és ezekről kíváncsiskodtam a továbbiakban Josephinánál. „Mi spanyolok nagyon vallásosak vagyunk, ünnepeink legtöbbje vallási ünnep, és ezeknek a legnagyobb része valamilyen misztikumhoz köthető. Nem tudom, hogy mennyire vagy vele tisztában, de az ország mindennapi életében nagy szerepet játszanak a színpompás népi ünnepek, ezt hívjuk mi fiestának. A vallási eredetű ünnepeket romériának nevezzük, ezek helyi vigasságok, amik igen látványosak és több napig is eltarthatnak. Minden spanyol városnak megvan a maga védő szentje, és annak az adott szent napjának ünnepe is, ez a fiesta mayor. Ezek az ünnepek fontosak az életünkben, igaz van, hogy csak 1-1 naposak, de szigorúan megtartjuk és tisztelgünk szentjeink előtt. Igazából ennyi lenne, amit érdemes tudni rólunk, a vallásunkról és ünnepeinkről. Remélem, tudtam segíteni neked. "
Azt kell mondjam, hogy Josephina tudott segíteni. Külön jó dolog volt, hogy olyan dolgokat mesélt, amiket Bea nem is említett. Innen látszik, hogy egy 34 éves egyetemi tanárnőnek teljesen más jut az eszébe a vallással kapcsolatban, mint egy 19 éves egyetemi diáknak. Megismerhettem először egy kicsit komolyabb szemszögből a spanyolországi vallást, majd egy kicsit a színesebb és vidámabb oldaláról is.
Úgy gondolom, nagyon érdekes és új dolgokat tudtam meg a spanyolok vallásgyakorlásáról. Az tetszett az egészben a legjobban, hogy köztudott milyen az életstílusuk a spanyol embereknek: szeretnek szórakozni és kikapcsolódni. Ehhez az életstílushoz formálták a vallásaikat is. Flamenco zene szól a mise alatt, ünnepekkel és mulatságokkal hódolnak szentjeik előtt. Magukévá formálták a vallást és a hitet, úgy gyakorolják, ahogyan ők ehhez a legjobban értenek.
Ez a riport nem ad átfogó, teljes képet a spanyol vallásról és hitvilágról, de próbáltam néhány érdekes dolgot összeszedni. Betekintés nyújtani, hogy legalább elképzelésünk legyen arról, hogy ők miben hisznek, és hogyan is hódolnak hitüknek. De igazából nem is akartam, és nem is tudtam volna átfogó képet alkotni két beszélgetés alapján. Mindenesetre remélem, hogy új, és hasznos információkkal szolgáltam a témával kapcsolatban.
A kép Szabó Rita felvétele.
