Puskás Veronika | 2012. január 14. 14:05 | megtekintve: 94
Egy hely, ahol az lehetsz, aki vagy, ahol nem kell álarc mögé bújnod, ahol nem kell a világ gondjaival foglalkoznod, mert ez az a hely, ahol kitárhatod szíved az Úr előtt.
Eddigi életem folyamán számtalan templomot látogattam már. Voltam már csodálatos ikonokkal ékesített görögben, tömjénfüsttel átjárt ortodoxban, kazettás mennyezetű reformátusban, rómaiban, ahol mennyei orgonaszó hangzott, és virágokkal díszített evangélikusban is. Mindegyik templom felekezeten belül és kívül más és más. Vannak kicsik és nagyok, díszesek és egyszerűek, régiek és újak, de egy mindegyikben közös, hogy ez a hely az Isten háza. Soha nem szerettem azt, amikor a felekezetek óvodás gyermek módjára estek egymásnak, azon vitatkozva, hogy melyik vallás jobb, ki szereti Istent jobban. Ez idő alatt inkább kulcsolták volna imára kezüket, és imádkoztak volna egymásért. De az emberek nagyravágyóak, és jobb szeretnek inkább saját magukkal foglalkozni. Bátran kimerem jelenteni: nem féli az Istent igazán az a keresztyén, amely megveti embertársát azért, mert nem ugyanabba a felekezetbe tartozik. Bármelyik templomba is léptem be, mindenhol tudtam és éreztem, hogy az Úr jelen van. Nem attól fogsz Istenhez közelebb kerülni, mert Te jársz a legszebb templomba, minden vasárnap ott ülsz az első sorban, s attól sem, hogy másoknak eldicsekedve hatalmas adományokat adsz az egyháznak. Mindez oly kevés, ha a szíved zárva van. Ám van olyan is, aki messziről elkerüli az Isten házát, azt mondván magának, hogy neki nem kell az egyház, hisz a Teremtőben nélküle is. De tévednek, mert igen is kell egy közösség, ahová tartozik az ember, egy olyan közösség, melynek az élén Isten áll.
Mindenhol lehet imádkozni, sőt kell is, de saját véleményem szerint, a legjobb mégis egy csöndes templomban, ahol leülhetsz egy padra összekulcsolt kézzel, lecsukott szemekkel és csak vársz, vársz egy hangra, ami onnan belülről szól majd, a szíved mélyéről. Nem lehet ezt összehasonlítani semmivel sem, olyan csodálatos és megnyugtató érzés, mint semmi más a világon. Legyen bármilyen gondod, bajod az életben, megoldást csak itt találhatsz. Ez a hang, mindig veled van, és soha nem engedi el a kezed, bár néha gyarló ember módjára, mikor oly sok a gondunk, azt hisszük, egyedül vagyunk, pedig nem. Az Úr soha nem hagy el minket, mindig velünk van.
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítlek, sőt győzedelmes jobbommal támogatlak. (Ézs 41,10)
S ha a zsúfolt hétköznapok magukkal akarnak rántani, ne hagyd magad, ülj le egy percre és hunyd le a szemed, s akkor szíved templomában is megtalálhatod a csöndet, ahonnan Isten szól hozzád.
