Sándor Vivien Kitti | 2012. január 29. 00:14 | megtekintve: 150
Szorongás a vizsgák előtt.Elkezdődik a félév, megismerjük az új tanárainkat, vagy találkozunk a régiekkel. Telnek-múlnak a napok, a hetek, egyre gyarapszik a beadandó dolgozatok száma, a vizsgák időpontjai közelednek. És elkezdődik a vizsgaidőszak. Mindannyian ilyenkor szoktunk bepánikolni: akkor most mit, hogy, kinek kell leadni? Leadtam már vagy még nem? De saját magamat sem értem: miért hagyok mindent az utolsó pillanatra. Pedig lenne rá lehetőségem, hogy mindent időben leadjak.
Ha ezeken túlestünk, jönnek a vizsgák. Ott toporgunk az ajtó előtt, és kérdezzük egymást: te tudod, bemenjünk, mit csináljunk? Ha nagy nehezen elszánjuk magunkat, és bemegyünk, gyorsan lemegy a vizsga, és nevetve azzal a gondolattal jövünk ki az ajtón: ettől éltem ennyire? Pedig nem is kellett volna...
De mégis: vajon miért van bennünk ez a „felesleges" izgulás? Költői kérdés. Mert a drukk is az egyetemista léthez tartozik, és mi vállaltuk...
