Piskóty Teréz | 2011. november 20. 18:18 | megtekintve: 154
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem életébe nagy változásokat hoz a 474. tanév. Az integrálódásról, oktatásról és az egyházi sajtóról beszélgettünk dr. Baráth Béla Leventével, a Teológiai Intézet vezetőjével.
A hittudományi képzésben milyen szakok/szakpárok közül válogathattak a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre jelentkező hallgatók?
2011 szeptemberében alapszakon katechéta-lelkipásztori munkatárs, mesterképzésben a klasszikusnak számító teológia szak - lelkész szakirány mellett önálló teológia, illetve hittanár-nevelő szakon kezdhették meg vagy folytathatják egyetemi tanulmányaikat a hallgatók. Ezeken a nappali tagozatos képzéseken kívül levelező tagozaton a teológiai minor felsőfokú továbbképzési programunkra, illetve hittanár-nevelő vagy a pasztorális tanácsadás és szervezetfejlesztés mesterszakokra is felvételt lehetett nyerni. Posztgraduális szinten az utóbbiak mellett fontos a hittudományi doktori iskola részeként működő PhD-képzésünk is.
Hogyan épül fel a lelkészképzés?
A teológia szak – lelkész szakirány egyetemünkön osztatlan, hatéves képzésben történik. A református lelkipásztori hivatás alapvetően feltételezi az igehirdetői, lelki gondozói és gyülekezet-vezetői feladatok ellátásához kapcsolódó ismereteket. Az ezekre felkészítő képzés távolról sem merülhet ki egy hagyományos ismeretanyag és normarendszer elsajátításában. E sokrétű és napjainkban a különböző feladatköröknek megfelelően tovább specializálódó hivatásra tekintettel, a felkészítés során a szigorúan vett elméleti ismeretátadás mellett hangsúlyosnak tekintjük a sajátos egyéni kompetenciák kibontakoztatását és a gyakorlati képzést is.
Magát a teológiai ismeretanyagot a protestáns lelkészképzés évszázados hagyományainak és az aktuális nemzetközi normáknak megfelelően három nagyobb szakcsoportba sorolva oktatjuk. Ebben a rendszerben a bibliai, a rendszeres teológiai és egyháztörténeti, illetve a gyakorlati teológiai diszciplínákról beszélünk. A tanulmányok kezdetén – tekintettel a hallgatók korábbi ismeretanyagának eltéréseire is – néhány alapozó tárgy a hangsúlyos. Így a bibliaismeret, a hitvallásismeret, a teológiai enciklopédia mellett a bibliai héber és a görög nyelv alapjainak az elsajátítása. A következő években sorra vezetjük be az említett teológiai szakcsoportok különböző tárgyait. A hittudomány, és benne a református teológia által hangsúlyosan vizsgált témakörök gazdagsága és szakterületeinek módszertanában mutatkozó különbségek azt feltételezik: a tárgykör egészére kiterjedő ismeretanyag elsajátítása mellett a hallgatók képességeik és egyéni érdeklődési körük szerint idővel „szakosodjanak" is. Az önálló tudományművelés iránti igény kialakítására nemcsak a doktori képzésre tekintettel törekszünk, hanem szem előtt tartva annak a közmondásos megállapításnak az igazságtartalmát is, mely szerint „jó pap holtig tanul". A lelkipásztori szolgálatra felkészítő gyakorlatoknak a hagyományosak mellett az utóbbi időben kialakított új elemei is vannak. Régi hozományunk például a legáció, amely révén a másodévfolyamos és idősebb hallgatók karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor felkeresik tágabb térségünk gyülekezeteit, és ott egyetemünk ünnepi küldötteiként hirdetik Isten Igéjét. Az utóbbi évtizedekben kialakult gyakorlati képzési elemek közül említhetem például az ötödéves hallgatók kórházi lelki gondozói gyakorlatát. Az ennek kapcsán tett fogadalomtételre az egyetemi évnyitóról bizonyára többen emlékeznek.
Lelkészképzésünk fontos gyakorlati része az ún. segédlelkészi, vagy a jelenlegi gyakorlat elnevezése szerint: a „hatodtanév". Ezt az időszakot hallgatóink már kijelölt gyülekezetekben töltik, és egy gyakorló lelkipásztor minden fontosabb feladatkörével találkoznak. A keresztyén ünnepi évkör egészére tekintettel részt tudnak venni az istentiszteleti és közösségi élet szervezésében: rendszeresen prédikálnak, osztanak úrvacsorát, keresztelnek, esketnek és temetnek is. Ekkor azonban mindezt még „védett helyzetben", egy-egy gyakorlott vezetőlelkész és egyetemünk oktatóinak felügyelete mellett teszik, hiszen az egyetemen is konzultációkon vesznek részt. A segédlelkészi év konkrét példája alapján fontos hangsúlyozni: az általunk folytatott lelkészképzés hagyományosan és ma is szoros együttműködésben történik a Tiszántúli Református Egyházkerület gyülekezeteivel és kormányzatával.
Milyen előképzettséggel érkeznek az elsőéves hallgatók az egyetemre?
Minden más hazai felsőoktatási intézményhez hasonlóan ide is alapvetően érettségivel lehet felvételt nyerni. Az imént felsorolt különböző szakok, illetve képzési formák azonban más előfeltételeket is megkövetelnek. A doktori iskolai felvételhez pl. már egyetemi diploma és legalább egy középfokú C típusú nyelvvizsga is elő van írva.
Ami az előképzettség konkrét tartalmát illeti, az a korábbi tanulmányok különbözőségéből adódóan eltéréseket is mutat. Elég arra utalni, hogy hallgatóink egy része határon túli területekről érkezik. Az ő esetükben például az idegennyelv-ismeret tekintetében beszélhetünk különbségekről.
Hogyan látja az egyház és média kapcsolatát?
Ebben a kérdésben elsősorban „fogyasztóként" kívánok véleményt nyilvánítani. Ha arra gondolok, hogy a hazai közmédiában például a református egyházi műsorokat mennyire eldugott helyen-időben, egysíkú tematikával mutatják be, akkor azt kell mondanom, az elmúlt húsz év változásai és a törvényi kötelezettségek ellenére, ez a hang továbbra sem jelenik meg kellő súllyal, frissességgel, aktualitással. Nyilván nem az aktuális üzenet, és egyre kevésbé a szakmai felkészültség hiánya az oka annak, hogy az egyház nem vált jelentősebb közvélemény formáló tényezővé a médián keresztül is.
Érdemes lenne az országos egyházi médiában többet „kísérletezni" is. Külföldi példák alapján miért ne lehetne például egy olyan színvonalas talk-showt meghonosítani, amelyben egy rátermett és hiteles teológus vezetésével érdekes embereket, emberi élethelyzeteket mutatna be szélesebb közérdeklődésre számot tartva.
Még tudatosabb sajtótevékenységgel, átgondoltabb médiakapcsolatokkal is bizonyára lehetne javítani ezen a helyzeten. Nagyon hasznos és fontos műhelyeknek tartom ebből a szempontból az olyan egyházi fenntartású médiumokat, mint amilyen az Európa Rádió, vagy a Lícium Médiaportál.
Tanár úr mindkét intézmény oktatási rendszerét ismeri. Véleménye szerint milyen változtatások szükségesek az egységesüléshez?
Az új intézményi keretek az elmúlt hónapok tárgyalásai során kialakultak. Nyilvánvaló, hogy a gyakorlati élet sok kérdésben igényelni fogja a jelenlegi struktúrák pontosítását.
Tudom, hogy mindkét intézményben vannak olyan oktatók, akik óraadóként hosszabb- rövidebb ideig már dolgoztak a másik intézményben. Én pl. már több mint egy évtizede tanítok a volt főiskolán. A kommunikáció szakos hallgatók közül többektől tapasztaltam kitüntetett figyelmet, voltak, akik szakdolgozati témavezetőként is engem, illetve tárgyamat választották. Vannak közöttük olyanok, akikkel különböző média felkérések miatt ma is szakmai kapcsolatban vagyok.
Reményeim szerint az oktatók közötti elmélyültebb együttműködést leginkább a közösen megoldott feladatok fogják magukkal hozni. Szerencsésnek tartom magam amiatt, hogy a Mediárium című folyóirat egyik szerkesztőjeként már évek óta részt vehetek egy, ezt az együttműködést megelőlegező közös vállalkozásban.
Mit tart a legfontosabb oktatási/nevelési feladatnak a református egyház által fenntartott oktatási intézményekben?
A hagyományos egyházi iskolai értékek közül fontosnak érzem a közösségi életre nevelés erősítését. Az egyik előző kérdésre is utalva fontosnak tartom, hogy az eltérő háttérből érkező hallgatók ismerjék meg alaposabban egymás értékeit, és ez alapján közösségi ügyekben tudjanak felelősen együtt gondolkodó, cselekvő emberekként működni.
Konkrétan a DRHE életében nagy értéke van annak, hogy intézményünk idén immár a 474. tanévében jár. Ez a történelmi távlat, a maga megannyi újraéleszthető közösségi hagyományával, önmagában is aktivitásra ösztönöz! A debreceni kollégium régi „deákhagyományait" a mi egyetemi polgáraink érezhetik legöntudatosabban a magukénak, és megannyi részletében kreatív módon újraértelmezhetik.
