Harmati Edina | 2011. november 23. 11:27 | megtekintve: 177
A társadalomtudományi szakokon és a kommunikációképzésben is nagyobb hangsúlyt kap az értékorientáció, erősödhet az alapvető emberi értékeink, nemzeti kultúránk részét alkotó keresztyén identitás és világszemlélet. Egyebek között ezt nyilatkozta lapunknak dr. Vitéz Ferenc, az egyetem Kommunikáció- és Társadalomtudományi Intézetének vezetője.
A kommunikáció és médiatudomány szak évről évre igen népszerű képzési forma az intézményben, és országos viszonylatban is az egyik legmagasabb pontszám szükséges a bekerüléshez. Ez a kedvező tendencia az idei évet is jellemzi? Megőrizte népszerűségét a szak?
Valóban népszerű, ha a jelentkezők számát vesszük alapul. Sajnos azonban, úgy az elmúlt egy-két évben, mint az idén is, azt tapasztaltuk, hogy a sokan nem mérik föl reálisan a hozott pontszámok által tükrözött adottságaikat. 408 pont kellett az államilag finanszírozott helyekre való bekerüléshez, de színvonalasabb teljesítményt igényelt a költségtérítéses képzésre való bejutás is. Ezért az új tanévben mindössze egyetlen csoporttal indul be a nappali alapszak. Ezzel szemben soha nem volt ilyen népszerű a levelező kommunikációs alapképzésünk, amelyben szintén jelen vannak az államilag finanszírozott hallgatók. Itt a nappalival szinte megegyező létszámmal indul a tanév. A felsőfokú szakképzésre felvett hallgatók létszáma is megugrott, különösen a sajtótechnikusoké. Az intézményi és a sportkommunikátorok a tavalyihoz hasonló, illetve azt kicsit meghaladó létszámban indulnak, a sajtótechnikusok száma viszont megduplázódott. A levelező és nappali képzési formáinkra összesen több mint 110 hallgatót tudtunk fölvenni. Jövőbeli célunk tehát a nappali alapképzésre fölvettek számának gyarapítása lehet.
Sok egyetem és főiskola képzési kínálatában jelen van a kommunikáció szak. Vannak-e olyan kommunikációs képzési értékek ebben az intézményben, amelyek révén nívósabb, gazdagabb itt a médiaoktatás, mint más felsőoktatási műhelyekben?
Szinte csak ilyen képzési értékeink vannak, s szeretnék itt nem „hazabeszélni", hanem a tényekre alapozni. Az országban másodikként (s első főiskolaként) indult be több mint másfél évtizede nálunk a kommunikáció oktatása. Olyan belső és külső szakembereink vannak, akik elméleti és általános, tudományos és szakmai ismereteik legjavát tudják átadni a hallgatóknak. Erőteljesen törekedtünk és törekszünk arra, hogy minden területen olyan kollégák legyenek jelen, akik a szakmában nevet, tapasztalatot, elismertséget szereztek, a legtöbben az oktatás mellett hivatásként is űzik az oktatott szakmaterületet. Elméleti képzésünk véleményem szerint általánosan elfogadottnak tekinthető, a gyakorlati képzés viszont az egész régióban kiemelkedik. Médiaműhelyeink garantálják a friss, korszerű, megbízható gyakorlati ismeretek átadását. Több mint tízéves immár a nyomtatott lapunk, a Főnix, s folyamatos, a legújabb követelményeknek, igényeknek is megfelelő átalakulásokon megy keresztül a Lícium Médiaportál, tehát a nyomtatott és online sajtó gyakorlatának egyaránt megvan a technikai-technológiai és szakmai műhelyháttere. Integrált médiafelületről lévén szó, a sugárzott adásról nemrég tért át - egyelőre változatlan műsorszerkezettel - az online megszólalásra a Méliusz Rádió, s a Kölcsey Stúdió a televíziós képzést segíti a maga technikai, szakemberi hátterével és műsorkészítésével. Tehát mi az eredetileg a profilba helyezett gyakorlatorientált képzésre helyezzük a hangsúlyt. Ennek ellenére nemcsak az ország minden részében dolgozik ma is a különböző sajtóorgánumoknál több száz egykori hallgatónk, hanem az új felsőoktatási rendszerben a mesterképzéseken is sokan vettek és vesznek részt, tanulmányaikat folytatva, vagy sokan szereztek újabb diplomát is az eltelt időszakban más területeken. Értékeink közé soroljuk szakirányú képzéseinket, melyek közül az írott és elektronikus sajtó a „bázis", de népszerű a PR és szervezeti kommunikáció. Az új mintatanterv része az Egyházi sajtó szakirány, s folyamatban van az átdolgozása a segítő kommunikáció szakiránynak. Intézetünk öt éve alapította a Mediárium folyóiratot, mely tudományos műhelyként szerez egyre jobb nevet magának.
Az a jelentős változás, hogy a Kölcsey-főiskola a hittudományi egyetembe integrálódott, befolyásolja-e - s mennyiben - a kommunikáció, illetve a társadalomtudományi szakok helyzetét és jövőjét a képzési struktúrában?
Természetesen hoz változást az integráció, de a kezdeti nehézségeket legyőzve, ezek a változások a fejlődés és a profilbővülés irányában haladnak. A társadalomtudományi szakok a tanítóképzésben és a műveltségterületek oktatásában is jelen vannak. Fontosnak tartom, hogy itt is és a kommunikációképzésben is nagyobb hangsúlyt kap az értékorientáció abból a szempontból is, hogy az alapvető emberi értékeink, nemzeti kultúránk részét alkotó keresztyén identitás és világszemlélet erősödhet. Egyszerre hősies és alázatos cselekedet lesz, ha sikerül ezeknek az értékeknek az alapján megvalósítani egy profiltisztulást. Nagyobb szerepe lesz az egyházi sajtónak és kommunikációnak, szeretnénk részt venni a lelkészek ilyen irányú továbbképzésében, az egyházközségek és egyházi iskolák erejének növelésében. A szélesebb értelemben vett szakrális kommunikáció „hozadékait" jobban beépíteni a társadalmi kommunikációs folyamatokba. Nem várjuk el az aktív hitéletet, azt azonban igen, hogy mindenki tudjon azonosulni azokkal a keresztyén értékekkel, melyek, mint említettem, kultúrának alapelemei közé tartoznak. Újabb nyitási felület az Európa Rádió beindulása, melynek itt létesül az újabb régiós központja. A PR-on belül nagyobb súlyt szeretnék helyezni a nonprofit, benne az egyházi vagy egyházak részvételével alkotott szervezetek munkájára. Feladat és lehetőség nagyon sok van, melyek közül csak néhányat említettem, s szerintem egy év múlva már az újabb eredményekről is beszámolhatunk.
Az egyházi jelleg, a vallás szerepe eddig is megjelent a képzésben, mint pl. a Felekezetismeret, illetve a Bibliaismeret tárgyak beépítésével. A keresztény, keresztyén értékek tehát az integrálódás révén is erősödhetnek az intézet szakjain.
Minden erőnkkel, hitünkkel és tehetségünkkel ezen munkálkodunk, természetesen megtartva a korábbi értékeinket is. Amikor az egyszerre hősies és alázatos munkáról beszéltem, ide értettem azt a protestáns értékszemléletet is, melyet Luther és Kálvin után Max Weber foglalt össze, mondván, hogy minden emberi tevékenység társadalmi hasznosságára is kell törekednünk egyúttal. A médiában jelen lévő embereknek is föl kell ismerniük, hogy nemcsak a templomban állnak szószékek, hanem a katedra és a médiafelület is betöltheti ezt a metaforikus értelemben vett szószékfunkciót. Nekünk, oktatóknak, illetve újságíróknak persze nem Isten Igéjét kell hirdetnünk, a templomban, hanem a jézusi szeretet-cselekvés fontosságára és a közösségek építésének nélkülözhetetlen voltára vagy a tevékeny és hasznos emberi cselekedetre kell fölhívnunk a figyelmet. A „kertek művelésére", hogy távol tartsuk magunkról és közösségeinktől a három legfőbb rosszat: a bűnt, az unalmat és a szükséget. Ezeknek távol tartása egész nemzetünk és világunk legfontosabb feladata is lenne.
A médiaműhelyek szerepe növekedhet az integráció hatására? Hiszen nyilván nem lényegtelen szempont, hogy főiskolai vagy egyetemi rangú intézmény-e a fenntartója egy-egy, gyakorlati-oktatási műhelyként is funkcionáló médiumnak.
A médiaműhelyek megmaradnak, s a tervek szerint folyamatosan bővülnek a profilok, s igyekszünk a feladatok és lehetőségek mellé technológiai és anyagi eszközöket is állítani. Szerepbővülés előtt áll a Főnix, vannak kiaknázatlan lehetőségeink a televízióban, reméljük, hogy a későbbiekben létrejön valamilyen építő együttműködés az Európa Rádió és a Méliusz Rádió között, a Lícium Médiaportál pedig bebizonyíthatja, hogy a Gutenberg-galaxisnak nincsen vége, mert nem az írott szó erejének elvesztéséről van szó, hanem a szöveg aktív belépéséről a képuniverzumba. Feladatunk például az is, hogy eligazítást nyújtsunk a kép és a szöveg önállításainak ellentmondásai között, s a kálvini útmutatásokat is szem előtt tartva: a szó, az Ige szolgálatába tudjuk állítani a Képet. Tehát a kép extra ecclesiam és tanító jellegét is hangsúlyozni kell. S a műhelyek révén is meg kell erősítenünk az oktatási célokat, például azt, hogy milyen lehet a tanulás boldogsága.
Látja-e a lehetőségét annak, hogy az egyetemi alapszakként működő kommunikáció szak a későbbiekben mesterszak akkreditációjával tovább bővülhet? Mert ez tovább növelhetné a hallgatói létszámot.
A mesterszak beindítása középtávú célunk, s noha erről még túl sokat nem tudok mondani, de az integráció nagymértékben elősegíti a mesterszak létrehozását, például az egyházi sajtó területén. Ennek ugyanis tudományos minősítésekre vonatkozó akkreditációs követelményei is vannak, s el kell ismernünk, hogy az intézményünk tudományos rangja jelentősen emelkedik, s ha ehhez hozzáadjuk a gyakorlati erőt, nagy esélyekkel nézünk a tervek valóra váltása elé.
2009-ben az Ön irányításával jelentős elismerésben részesültek a főiskolai hallgatók: a Balassi Intézet által kiírt országos anyanyelvi pályázat különdíját nyerték el. Lát esélyt arra, hogy a közeljövőben ehhez hasonló nívós pályázatban részt vehessen az intézmény? Egyáltalán, a mai generáció, a mai hallgatóság tehetsége és rátermettsége biztató a jövőt tekintve?
A hallgatói tehetséggondozás is munkánk részét adja, nemcsak az oktatás és a tudományos tevékenység. Az intézményben ma is működik egy úgynevezett tehetségműhely, pályázati támogatást is kapott, és szeretnénk, ha a kommunikáció szakos hallgatók szintén létre tudnának hozni egy hasonló műhelyt. Az anyanyelvi pályázati siker ösztönzést adhat erre. Talán a hallgatói szemléletformálás egyik eredménye lehet az is, ha megfelelő partnerekre találunk bennük saját tehetségük felismeréséhez, s arra tudjuk ösztönözni őket, hogy a talentummal jól gazdálkodjanak.
A Kommunikáció- és Társadalomtudományi intézet vezetése erőt, energiát és rengeteg időt követel az embertől. Hogyan jut mégis ideje a Néző●Pont című egyszemélyes folyóiratának munkálataira?
Látja, erre a kérdésre már nem is jutott időm válaszolni... A Néző●Pont működik, nemrég jött ki a nyomdából a 42. kötet, s készül a következő, más könyveim, monográfiáim, tanulmányaim mellett. Hadd tegyem azonban hozzá: a Néző●Pont nem egyszemélyes folyóirat. Szeretném hinni, hogy „szerzőtársként" az Úr áll mellettem.
